Egy blogbejegyzés gondolatai

Már egy pillanatra azt hittem, én is csak egy közönséges blogbejegyzés vagyok. Ijesztő pillanat volt ez, sanyarú szenvedése kóválygó képzeletemnek. Hiszen már lefixáltam a megbeszélés időpontját a kiadómmal. Mert engem bizony ki fognak adni. Én nem holmi láthatatlan bitfelhalmozódásként tengetem napjaimat az éterben, hanem kézzelfoghatóan, papíron, díszkötésben fogom jobbá tenni a világot, mint ahogy őseim már több mint fél évezrede. Várni, hogy valaki végre „rám kattintson”, hogy pixelekben kivetülhessek egy fénylő síkra, olyan megalázó. Mintha nem is léteznék. Azt akarom, hogy legyen személyiségem, illatom, példányszámom, polcom, mint minden valamirevaló szövegnek. A Gutenberg-galaxis egyik eszményien fénylő darabja leszek, lesz lektorom, fordítóm, illusztrálóm, nyomdászom, dedikálóm…
…és ha minden jól megy, talán még olvasója is akad a kis blogbejegyzésnek.