2009. június 8., hétfő

...és rádöbbentem, hogy a világ városlakói sokkal vidámabbak lennének, ha a galambok papagájok, paradicsommadarak és tukánok lennének, mert azok színesek és viccesek, de én már a baglyokkal is ki lennék békülve, mert a sok nagyszemű tollas lény is murisan nézne ki egy kupacban, a várostereken, döglött egerekért zaklatva a padokon ücsörgő nénikéket....

Helyzet nincs

Az élet kegyetlenül, a legapróbb dolgokon át adja a jelzést, hogy felnövünk. Reggel, rövidnadrág, egyenesen a szárítóról. Este, egy teljesen átlagos méretű csokifolt, ami néhány évvel ezelőtt fel se tűnt volna - "A fenébe, pedig most mostam ki..." Elkeserítő és egyben magával ragadó.
Ilyenfajta kulináris élvezetre vágyom: Lindt - áfonyás-levendulás keserűcsokoládé, szegfűszeges cigaretta. Helyette megadatott a vizsga, a pánik, az elnyomottság. De nem nyígok, tűröm az életemet, már úgysem tart sokáig. Mármint a viszgaidőszak.