Nem arról van itt szó, hogy nem tudnálak megszeretni. Hisz már most is szeretlek, igaz, nem úgy. Mert, tudod, ebből a dologból két fajta van. Pontosabban rengeteg. Sőt, lényegében nincs is két olyan ember, akit ugyanúgy szeretnék. De nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne, ha ennél jobban megszeretnélek. Talán ha itt most megállnánk, és hozzád se szólnék, és nem is néznék rád, akkor ennyi lenne, és akkor nem szeretnélek meg nagyon. De mivel már most is szeretlek egy kicsit… Hiányoznál. Az pedig rossz lenne, és ezt nem akarom, hiszen jó veled. És ha nagyon megszeretnélek. És ha te is nagyon megszeretnél engem. Akkor elkezdenénk félni, hogy vajon meddig lesz ez így. És a félelem olyan kisgyerek, aki lerombolja a szeretet által felépített játékkocka-várat. És akkor összedőlnél, és végleg elveszítenélek. És akkor magamból is elveszítenék valamit. Nem arról van szó, hogy nem tudnálak megszeretni. Hanem arról, hogy nem akarlak megszeretni. Pont azért, mert szeretlek.

360°-os fordulat

Most annyi mindent leírnék. Leírnám, hogy mi történt velem tegnap, tegnapelőtt, meg a múlt héten, hogy milyen emberekkel sodort össze az élet az elmúlt három hónapban, mi a véleményem a forralt borról, mit érzek a vajas kenyérrel kapcsolatban, melyik tanárom tanít akaratlanul is a legtöbbet buddhista vallásfilozófiával kevert Cobra11-es stílusával. Most olyan szívesen használnék szlenget, szmájlikat, megsokasított magánhangzókat, nem létező betűkombinációkat, hogy amit írok, ne legyen sík, hanem hullámozzon, mint a hangszínem beszéd közben. Most olyan szívesen mutatnék meg képeket rólam, róluk, rólunk, átalakítatlanul, színesen, hisz tarka az élet és vibrál, mint a diszkó-gömb kis tükrein a fény. Vidám lennék, szomorú lennék, kétségbeesett lennék, naiv lennék, lelkes lennék, gonosz lennék és felettébb emberi.
Talán egyszer fogom magam, és így lesz. Addig is marad minden, amit írni képes vagyok.

Közeleg...

Most nem szeretnék komoly gondolatokat, mély érzéseket, magával ragadó hangulatokat megosztani. Ugyanis most nincsenek bennem ilyenek. Nem, nem az a rész jön, hogy üres. Félig tele van. Nemsokára túl is fog csordulni, hisz közeleg a vizsgaidőszak és szerintem annyi időm se lesz, hogy kétségbeesetten megvakarjam a fejemet… Elméletileg, legalábbis. A gyakorlatban igazi denevérhez méltóan még mindig aktív éjszakai életet élek, a véralkoholszintem folyamatosan mérhető, az előadásokon való részvételi arányom pedig roppant alacsony. Tudom, én is érzem, link alak vagyok, és ebből hamarosan baj lesz. De talán mégsem. Talán még nem késő észbe kapnom… Ma legalább már eljutottam odáig, hogy megszámoljam, hány vizsgám is lesz. Nyolcat találtam, remélem nem lesz több, így is van egy pár olyan, amiknek még a nevétől is kiráz a hideg. Az egyik kedvencem a bevezetés a gazdaság és társadalomtörténetbe, amit két tanár tart, két különböző dimenzióból, három-három adag könyvvel, amikből kettőt-kettőt sehol nem lehet beszerezni:D Sebaj, majd csak lesz valahogy, valamit valamiért, ami nem öl meg az erősebbé tesz, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, ki mint veti ágyát, úgy arat paplant, satöbbi. Kalandra fel:)