Mese, mese, pálinka

Megtehetem, hogy reggelenként lassan ébredezve az erkélyen magamba szívom a város illatát. Tüdőre megy, meg szívre is kicsit. Olyan ez, mint egy tündérmese. Talán ha leengedném a hajamat, felmászna rajta életem párja, akivel boldogon élnék, míg meg nem halok. De kinek van most szüksége ilyenekre? Hiszen jelenleg zajló életemet tökéletesen kiegészíti a többi szereplő. Nem tündérek, hanem kisebb-nagyobb fényes élőlények. (néha denevérnek látszanak) Én is egy vagyok közülük, a közepes fajtából. Csodálom a díszleteket és a megálmodott bűbájtanórákat. Mikor kezdődött? És meddig fog tartani? A happy end még várat magára, és már nem emlékszem, hol volt, hol nem volt. Csak azt tudom, hogy itt és most van. Állok az erkélyen és magamba szívom a város illatát. Fél tizenegy, facsarja a gyomromat az update-chilis bab. Rágyújtanék, de le akarok szokni. Rengeteg vaskos könyv, irodalmi műremek született már a boldogságkeresésről. Érdemes keresni? Nem elég egyszerűen csak megtalálni?

Tegye fel a kezét, tegye fel a kezét...

Kabalaállatunk Pistike volt, akit képzeletben csináltunk hurkapálcikából meg falevélből. Mindenki nagyon jól érezte magát, kivéve azt, aki nem. Bár időnként felmerült néhány kommunikációs probléma, nagyjából sikerült közös hullámhosszra terelődnünk. A csapat remek, szerintem együtt fogunk hallásgondozásra is járni. Volt, aki igencsak pofára esett, de utána nem is maradt bőr a képén fejjel menni a falnak. Pontosabban a betonnak. Volt, aki eljátszotta az utolsó dobását. Még két pályáját tévesztett szumóbajnokkal is gazdagodtunk, nagyrészt nekik köszönhetően öt hellyel előrébb csusszantunk az éremtáblázaton. Legkedveltebb motivációs eszközünkként a pálinkát tudnám megnevezni. Nincs is jobb a hajnali napsugarak lagymatag sugaraiban emésztőszerveinket némi természetes aromával ébreszteni. Á nem is motyogok tovább hiszen kurvajóvolt ez a gólyatábor!!!