Most annyi mindent leírnék. Leírnám, hogy mi történt velem tegnap, tegnapelőtt, meg a múlt héten, hogy milyen emberekkel sodort össze az élet az elmúlt három hónapban, mi a véleményem a forralt borról, mit érzek a vajas kenyérrel kapcsolatban, melyik tanárom tanít akaratlanul is a legtöbbet buddhista vallásfilozófiával kevert Cobra11-es stílusával. Most olyan szívesen használnék szlenget, szmájlikat, megsokasított magánhangzókat, nem létező betűkombinációkat, hogy amit írok, ne legyen sík, hanem hullámozzon, mint a hangszínem beszéd közben. Most olyan szívesen mutatnék meg képeket rólam, róluk, rólunk, átalakítatlanul, színesen, hisz tarka az élet és vibrál, mint a diszkó-gömb kis tükrein a fény. Vidám lennék, szomorú lennék, kétségbeesett lennék, naiv lennék, lelkes lennék, gonosz lennék és felettébb emberi.
Talán egyszer fogom magam, és így lesz. Addig is marad minden, amit írni képes vagyok.
Talán egyszer fogom magam, és így lesz. Addig is marad minden, amit írni képes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése