Nem arról van itt szó, hogy nem tudnálak megszeretni. Hisz már most is szeretlek, igaz, nem úgy. Mert, tudod, ebből a dologból két fajta van. Pontosabban rengeteg. Sőt, lényegében nincs is két olyan ember, akit ugyanúgy szeretnék. De nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne, ha ennél jobban megszeretnélek. Talán ha itt most megállnánk, és hozzád se szólnék, és nem is néznék rád, akkor ennyi lenne, és akkor nem szeretnélek meg nagyon. De mivel már most is szeretlek egy kicsit… Hiányoznál. Az pedig rossz lenne, és ezt nem akarom, hiszen jó veled. És ha nagyon megszeretnélek. És ha te is nagyon megszeretnél engem. Akkor elkezdenénk félni, hogy vajon meddig lesz ez így. És a félelem olyan kisgyerek, aki lerombolja a szeretet által felépített játékkocka-várat. És akkor összedőlnél, és végleg elveszítenélek. És akkor magamból is elveszítenék valamit. Nem arról van szó, hogy nem tudnálak megszeretni. Hanem arról, hogy nem akarlak megszeretni. Pont azért, mert szeretlek.
2 megjegyzés:
Nagyon szép ez az eszmefuttatás. Érdekelne majd a háttértörténete is, mert ezek alapján azt mondanám, hogy igenis vágj bele, és ne félj ;)
köszönöm szépen:) nos, ennek úgy igazából nincsen háttértörténete, pontosabban van neki egy túldramatizált sztorija, aminek nem is ez a lényege... ne haragudj, hogy a múltkor olyan ideges voltam, amint egy kicsit nyugisabb lesz a légkör (lemegy a következő két vizsgámn:S) beszélgetünk végre:)
Megjegyzés küldése