A repülő narancs

Lelkesen indult el útjára a konyhaasztalról. A radiátor tetejére pattanva többször is végiggurult a bordázaton, önmagát masszírozva ezzel. Egy határozott mozdulattal máris a padlón termett, s szemlélődve gurult át egy másik szobába a ledobált férfi és női ruhaneműk között. Valami nagyhoz ért, és az a nagy valami egyre csak mozgott, miközben emberi hangok szüremlettek a tetejéről. Egy kicsit lelassított, és döbbenten tapasztalta, hogy a nagy valami alatt több ismerős alak is rejtőzik. A pizzaszelet, akivel a múlt héten ismerkedett meg, nagyon betegnek tűnt - kiszáradt testét gombás fertőzés vette uralma alá. Sajnálkozva haladt el mellette, majd megtorpant. Testében megfagyott a lé. A tegnapi nap folyamán eltűntté nyilvánított banán hullája alig felismerhető színekben terpeszkedett előtte. Friss levegőre volt szüksége. A szoba végéből hűs szellő áramlott be, arra kezdett tehát gurulni. Közben egészen elfelejtette a banánt, és csak az a különös érzés érdekelte, ami egyre csak az ablak felé hajtotta őt. Szabadság – igen, talán ez volt az, minden egyes sejtjében visszhangzott ez a különös szó, nahát, mennyi hely, micsoda kékség, tovább kell még mennie, csak egy kicsit – repül! Hiszen ő repül!...