Mondani akartam valamit. Még tavaly. Csak egy mondat volt… Itt toporgott a nyelvem hegyén, ugrásra készen, türelmetlenül. De visszatartották szorosan záródó ajkaim. Az ajkaimat összetartotta szorosra húzódott szívem. Pedig az a valami ki akart törni, várta a szünetelő zenét, a beálló csendet, az elnyomódó cigarettát, az asztalon koppanó pohártalpat, a mosogatóban landoló evőeszközöket, az emberek figyelmét. Fontosnak érezte magát. De az idő letelt, és őt leöblítette a pezsgő, vissza, mélyen belém. Már magam sem tudom, hová. Ki kellett volna mondanom. Még tavaly.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hát azért remélem nem bánt belülről az ami nem jutott ki...mi szívesen meghallgattunk volna Szandrával kedd éjszaka, nem mondom, hogy normálisan tudtunk volna reagálni te is tod hogy miért de azért megpróbáltuk volna. Tudod mint te is nálam a kikötőben... humuhumunukunukuapua'a
köszönöm szépen, aranyos vagy:) ne aggódj, a helyzet nem komoly, tudod az itt megjelenő bejegyzéseknek néha úgy van közük hozzám, hogy néha magam sem tudom, hogyan. na ez értelmes volt:D a lényeg, hogy köszi:)
Igen, ez valahogy ismerős nálam is:)
Megjegyzés küldése