Mondani akartam valamit. Még tavaly. Csak egy mondat volt… Itt toporgott a nyelvem hegyén, ugrásra készen, türelmetlenül. De visszatartották szorosan záródó ajkaim. Az ajkaimat összetartotta szorosra húzódott szívem. Pedig az a valami ki akart törni, várta a szünetelő zenét, a beálló csendet, az elnyomódó cigarettát, az asztalon koppanó pohártalpat, a mosogatóban landoló evőeszközöket, az emberek figyelmét. Fontosnak érezte magát. De az idő letelt, és őt leöblítette a pezsgő, vissza, mélyen belém. Már magam sem tudom, hová. Ki kellett volna mondanom. Még tavaly.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimondatlan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimondatlan. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. január 2., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

