De lehet ezt egyáltalán, kérdem én? Lehet egy emberi lény valóját pár mondatban összefoglalni? Ráadásul tőmondatokban, mivel írásban valószínűleg nincs túl sok hely erre a célra, beszédben pedig leintenek vagy pofátlanul közbeszólnak a hosszabbra nyúló mondandóba. Emeld ki a lényeget, mondják. De mi a lényeg? Mi egy ember lényege? Talán abban az egyben rég megegyeztünk, hogy a válasz nem a külső tulajdonságokban keresendő. Persze nem utolsó szempont, hogy a hajad zsíros és csapzott, vagy zöld és égnek áll, esetleg lisztparóka-jellegű; tele vagy lyuggatva fémmel, netalán kiegészítőid nagyobbak és színesebbek a képzeletbeli elefántoknál – de ezek mégis mind csak külsőségek, a személy és a tükör közötti összhangzavar kisebb-nagyobb jelei.
„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – a kissé közhelyesen nyikorgó mondat, ami mégis nagy igazságokat hordoz (megjegyzem, mint minden közhely), és ha kissé dohosan is, de remekül ellehetetleníti az ötmondatos bemutatkozás helytállását. Mit ér a bárki is azzal, hogy megtud rólam öt mondatot? Megszeret, elítél, bekategorizál, elvesz feleségül?! Mit mondok én azzal, hogy szeretem a művészeteket, van két hörcsögöm, hobbim az olvasás? Amikor annyi minden érdekel még, igaz, sok mindennek nem járok utána, mert lusta vagyok, igen, mert a lustaság is egy dolog belőlem! És annyi dolog van, amit utálok, és ott vannak még az apróságok, amik kiegészítik egy emberi lény létezésének jellemzését ebben a világban… Mert szeretek elmélázni dolgokon, szeretem a hó ropogásának hangját, kecsappal eszem a rántottát, mániám a szájhigénia, bütykösödik a lábam, a kissé megégett krumpli a kedvencem, soha nem drogoztam még életemben, rühellem a szúnyogzümmögést és undorodom a gyümölcsmagoktól.
Van lelki világom, véleményem, stílusom, kritikám és önkritikám. És ott van még az agyamnak az a 95%-a, amit nem is használok, és talán természetfeletti titkokat rejt. Egy sajátos kis univerzum vagyok, egy individuum, amiben minden lényeges, igaz, nem mindenkinek. Csak nekem, de az éppen eléggé megnehezíti annak az öt mondatnak a létrehozását.
Rólam. Túl. Kevés. Öt. Mondat.
Ahogy mindenki másról is. Lehet, hogy még több ezer olyan ember él a Földön, akik szeretik a művészeteket, van két hörcsögük és hobbijuk az olvasás. De mind különbözőek, hiszen nem futószalagról kerültünk a világba. És ettől világ a világ.
„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – a kissé közhelyesen nyikorgó mondat, ami mégis nagy igazságokat hordoz (megjegyzem, mint minden közhely), és ha kissé dohosan is, de remekül ellehetetleníti az ötmondatos bemutatkozás helytállását. Mit ér a bárki is azzal, hogy megtud rólam öt mondatot? Megszeret, elítél, bekategorizál, elvesz feleségül?! Mit mondok én azzal, hogy szeretem a művészeteket, van két hörcsögöm, hobbim az olvasás? Amikor annyi minden érdekel még, igaz, sok mindennek nem járok utána, mert lusta vagyok, igen, mert a lustaság is egy dolog belőlem! És annyi dolog van, amit utálok, és ott vannak még az apróságok, amik kiegészítik egy emberi lény létezésének jellemzését ebben a világban… Mert szeretek elmélázni dolgokon, szeretem a hó ropogásának hangját, kecsappal eszem a rántottát, mániám a szájhigénia, bütykösödik a lábam, a kissé megégett krumpli a kedvencem, soha nem drogoztam még életemben, rühellem a szúnyogzümmögést és undorodom a gyümölcsmagoktól.
Van lelki világom, véleményem, stílusom, kritikám és önkritikám. És ott van még az agyamnak az a 95%-a, amit nem is használok, és talán természetfeletti titkokat rejt. Egy sajátos kis univerzum vagyok, egy individuum, amiben minden lényeges, igaz, nem mindenkinek. Csak nekem, de az éppen eléggé megnehezíti annak az öt mondatnak a létrehozását.
Rólam. Túl. Kevés. Öt. Mondat.
Ahogy mindenki másról is. Lehet, hogy még több ezer olyan ember él a Földön, akik szeretik a művészeteket, van két hörcsögük és hobbijuk az olvasás. De mind különbözőek, hiszen nem futószalagról kerültünk a világba. És ettől világ a világ.
2 megjegyzés:
Tök jók az új designok! Bár nekem a zöldes is kellemes volt. Amúgy meg ebben a cikkedben nagyon sok igazság van. 5 mondatból valóban nem lehet megismerni az embert.
Megjegyzés küldése